A láthatalan légió (III/III-as operatív tisztek) lázadása-alkotmányos váltság
NYÍLT LEVÉL
Hiller István elnök úrnak
Magyar Szocialista Párt

Tisztelt Elnök Úr!

Három volt BM III/III-as operatív tiszt ezen nyílt levelünkben szólítjuk fel az MSZP pártvezetését, parlamenti frakcióját és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök urat, hogy az általuk újabban tervezett - az ország aktuális napi problémáiról való figyelemelterelést szolgáló - ügynöki és operatív tiszti múlt további látványos kiteregetésének tervezetét fejezzék be! Ezen nyílt levelünkben megfogalmazott kérésünk nem teljesítése esetén kénytelenek leszünk az 1990. elõtti különbözõ, olyan dokumentumokat nyilvánosságra hozni, amelyek egyértelmûen bizonyítják, hogy a BM III. Fõcsoportfõnökség, de különösen a III/III. Csoportfõnökség tevékenységét az MSZMP országos és megyei vezetése irányította, sõt a napi operatív munkát is az õ hírigényük szerint végeztük. Tizenöt évvel a rendszerváltás után - a BM III/III Csoportfõnökségen kívül - a többi állambiztonsági szerv önök által tervezett ügynöki és operatív tiszti névjegyzékének, illetve listájának a nyilvánosságra hozatala számos érdekeket sért, de ennek ellenére, ezeknek a közzététele és hozzáférhetõsége csak akkor lenne igazságos, ha ezekkel együtt a "társadalom szégyenpadjára" kerülnének azok a párt és KISZ vezetõk is, akik ezen idõszakban az állambiztonsági munkát irányították és felügyelték. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának az 1956. december 5-i határozatától kezdve a rendszerváltásig a Belügyminisztérium és ezen belül külön részletességgel az állambiztonsági szervek fõ feladatait az operatív munka konkrét célkitûzéseit is az MSZMP Központi Bizottságának különbözõ határozatai rögzítették és írták elõ. Ezért a nyílt levelünkben megfogalmazott kérésünk megértéséhez az alábbi történeti tények áttekintésére van szükség:

1. 1945 után a Politikai Rendõrség, majd az ÁVH nem csak a nyilasok és a háborús bûnösök ellen lépett fel, hanem a legkülönbözõbb koholt vádakkal börtönbe juttatták, illetve internálták az osztályellenség tagjait. (A volt földesurakat, bankárokat, csendõröket és a klerikális reakció tagjait, a papokat és az apácákat, stb.) Lényeges, hogy ezen eljárásokat a kommunista párt közvetlen irányításával tették, sõt az '50-es évek elején az MKP vezetõinek utasítására hajtotta végre az ÁVH a közismert koncepciós pereket is. 1954-ben, amikor a törvénytelenségek miatt nem csak a hazai, hanem a nemzetközi közvélemény is felháborodott, akkor a kommunista párt, hogy megpróbálja magát tisztára mosni mindezért az ÁVH-t tette felelõssé. Ezért ekkor több ÁVH-s tisztet elbocsátottak, sõt voltak olyanok, akik ellen eljárást is indítottak. Az ekkori helyzetet Kovács György, az MSZMP Belügyminisztériumi Pártbizottságának volt elsõ titkára - egy 1985-ben megjelent - írásában így jellemezte: "A törvénytelenségek leleplezõdése nyomán az egyszerû beosztottak közül is sokan válságba kerültek, becsapva, kiszolgáltatva érezték magukat. Sokakat bizonytalanná és elkeseredetté tett, hogy a Rákosi-féle vezetés az általa elkövetett hibákért szinte kizárólag a BM szerveit - Péter Gábort és bandáját - tette felelõssé."
2. Mindenki által ismert, hogy az 1956-os forradalom leverésében, a pártmunkások mellett, aktív szerepet játszottak a volt ÁVH-s tisztek is, sõt ezt követõen a megtorlásban is részt vettek. 1962 tavaszán, amikor az MSZMP vezetõi stabilnak látták a rendszert, akkor az állambiztonsági szolgálatoktól elbocsátották azokat, akik kompromittálódtak, de valójában azért, mert végrehajtották a párt utasításait. A helyzet paradoxona, hogy az elõzõ években a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet adományozták azoknak a pártmunkásoknak, akik részt vettek az "ellenforradalom" leverésében.
3. Közismert, hogy 1989 végén, a "Duna-gate" ügy kirobbanása után, az MSZP vezérkara, illetve a kormány úgy próbálta magát tisztára mosni, hogy rövid idõ alatt kirúgta a BM III/III. Csoportfõnökség egész állományát, így minket is. Szeretnénk emlékeztetni a kissé feledékeny ELVTÁRSAKAT, hogy 1989 elõtt a "belsõ elhárítás" fõ feladatait az MSZMP KB és a Politikai Bizottság határozta meg. A BM III/III. vezetõi is ugyanúgy részletes tájékoztatást kaptak, mint a kormány tagjai, de hasonló tájékoztatásban részesültek a KISZ felsõszintû vezetõi is. Érdekes, hogy az érintett elvtársak többsége - az azóta elhangzott nyilatkozataikkal ellentétben - nem csak elolvasta ezeket a "Bizalmas" és "Szigorúan Titkos" jelentéseket, hanem széljegyzet formájában ráírta az úgynevezett hírigényét is, vagyis azt, hogy a témával kapcsolatban, a továbbiakban milyen információkat kérnek. Például az adott "ellenséges csoport" tevékenységével kapcsolatban milyen további felderítést végezzünk. Ezen írásos bizalmas jelentéseken kívül az egyes országos és a megyei pártvezetõk rendszeresen beszámoltatták az adott terület belsõ elhárításának vezetõit, és ekkor szóban is adtak utasításokat a további operatív munkára. A belsõ elhárítás közvetlen pártirányítását - mind a hárman - különbözõ eredeti dokumentumokkal bizonyítani tudjuk, ha ez szükségessé válik.

Az 1956 utáni állambiztonsági munka hiteles bemutatásához még szükségesnek tartjuk három témakör bemutatását.

• Az 1956-os forradalmat követõen a BM II. Fõosztálya fogta össze a magyar állambiztonsági szervek osztályait. 1962-ben pedig létrejött a BM III. Fõcsoportfõnökség, melynek a III/III Csoportfõnöksége foglalkozott a belsõelhárítással, ennek az egyik külön osztálya végzett elhárítást a történelmi egyházak, felekezetek, a szekták és volt szerzetesek irányában is. Lényeges megemlíteni, hogy a volt szocialista országok közötti munkamegosztásban vállalt kötelezettség alapján az MSZMP felsõ vezetésének és a kormánynak az utasítására a magyar állambiztonsági szervek nemcsak a hazai klerikális reakció ellen végeztek elhárítást, hanem fõ feladatuk volt a Varsói Szerzõdés többi tagállamának a hírigénye szerint, a Vatikán elleni felderítõ munka is. Felháborítónak tartjuk, hogy a rendszerváltás után 15 évvel az MSZMP jogutód pártja és a miniszterelnök ismételten fellép a nacionalistának nevezett klerikálisok ellen, melyhez a pártállamban a hazai klerikális reakcióról és a Vatikánról szerzett különbözõ információkat tervezik felhasználni.
• Az MSZMP KB 1957. február 12-én hozott határozatot a munkásõrség felállításáról, a hithû kommunisták felfegyverzésérõl, a párt önálló fegyveres szervének a létrehozásáról. A határozatban foglaltak végrehajtására az Elnöki Tanács 1957. február 19-én törvényerejû rendeletet adott ki. Egy akkori pártértékelés szerint "a munkásõrség nagyban elõsegítette az ellenforradalmi erõk maradványai elleni harcot, a MUK (Márciusban Újra Kezdünk) meghiúsítását, a közrend teljes helyreállítását." A munkásõrök ezen nyílt tevékenysége sokak elõtt ismert, de tudomásunk szerint eddig senki sem nyilatkozott arról, hogy az állambiztonsági szervek operatív munkáját is segítették. Budapesten speciális lehetõsége volt az itt dolgozó ÁB szerveknek, mégpedig az, hogy egy úgynevezett "cím szerinti munkásõr kérdõjegy", amit ha kitöltve megküldtünk az MSZMP Budapesti Bizottsága illetékes részlegének, akkor a válaszukban megtudtuk, hogy például a Buapest, V. kerület Guszev utca 84. szám alatt lakik-e munkásõr, ha igen, akkor név szerint ki. Ezt az információt a kérdõjegy kitöltése nélkül gyakran megtudtuk a házfelügyelõtõl is. Az általunk, illetve a kollégák által felkeresett munkásõrök rendszeresen segítették a munkánkat, nem csak lakótársaikról adott információkkal, hanem a különbözõ operatív akciók lebonyolításához biztosították a "bázislakást", sõt gyakran használtuk a munkásõrök erre alkalmas lakásait T-lakásnak, vagyis találkozási lakásnak. A munkásõrök nem csak Budapesten segítették az operatív munkát, hanem ez vidéken is bevált gyakorlat volt. A témával foglalkozó történészek elõtt ez a téma azért maradt eddig rejtve, mert a különbözõ operatív anyagokban nagyon ritkán szerepeltettük az ezen kapcsolatunk munkásõri mivoltát, akkoriban a bevált gyakorlat az volt, hogy õket társadalmi kapcsolatként, csak monogrammal jeleztük az anyagokban.
• a rendszerváltás óta az igazságszolgáltatás jelentõs erõfeszítéseket tett annak felderítésére és bizonyítására, hogy kik adtak utasítást az úgynevezett '56-os sortüzekre, kik lõttek a tömegekbe, illetve kik vettek aktívan részt a forradalom fegyveres leverésében. Ezen a területen az igazságszolgáltatás próbálkozásai eddig nem sok eredményt hoztak, nem hogy megbüntetni, hanem megnevezni sem tudták a felelõsöket, mert a történészek nem gondoltak arra a tényre, hogy a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány ezeket az elvtársakat kitüntette. Vagyis "az ellenforradalom leverésében kifejtett tevékenységükért" 1957-ben több ezren kapták meg a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet. Ezen kitüntetett elvtársak magas beosztásokba kerültek, megkülönböztetett üdülési lehetõséget és orvosi ellátást biztosítottak részükre, soron kívül teljesítették lakásigényeiket, a gyermekeik az egyetemi felvételnél elõnyt élveztek, sõt a MPH-sok kedvezõbb nyugdíjazási lehetõséggel is rendelkeztek. Egyenes logikai következtetés, hogy akik megkapták, illetve elfogadták a Munkás-Paraszt Hatalomért emlékérmet, azok bizonyítottan aktívan részt vettek az '56-os forradalom leverésében.

A nyílt levelünkbõl egyértelmûen kitûnik, hogy a magyar kommunista vezetés 1945-tõl a rendszerváltásig a politikai rendõrséggel, az ÁVH-val és a BM III/III. Csoportfõnökséggel végeztette el az ideológiai alapra helyezett piszkos munkát, majd amikor kiderültek a jogsértések, akkor valósággal elhatárolódtak ezektõl a szolgálatoktól, amelyek elõzõleg nekik dolgoztak és valójában õk is irányították. Ezt a helyzetet parlagi módon részükrõl úgy is megfogalmazhatták volna, hogy "Ti azért vagytok szemetek, mert maradéktalanul végrehajtottátok a párt vezetõinek utasításait". Az elõzõekben részletezettekbõl egyértelmûen kitûnik, hogy a felelõsségre vonás alól rendszeresen kibújtak a párt és a KISZ országos és megyei vezetõi, de nem kerültek a társadalom szégyenpadjára sem a munkásõrök, sem a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremmel kitüntetett elvtársak. A BM III/III Csoportfõnökség anyagainak eddigi nyilvánosságra hozatalának a kibõvítését más állambiztonsági szolgálatok ügynöki és operatív tiszti névjegyzékének, illetve listájának nyilvánosságra hozatala nemcsak az amúgy is nehézségekkel kûzdõ jelenlegi operatív munkát befolyásolná negatívan, hanem korlátlan lehetõséget biztosítana ahhoz, hogy igazságtalanul hurcoljanak meg ártatlan embereket. Közismert, hogy a rendszerváltás elõtt - visszamenõleg a '60-as évekig - az ügynökök B és M dossziéit megsemmisítették. Így a régmúltban keletkezett dossziékon kívül csak azok maradhattak meg, amelyek a megsemmisítés idejében az operatív tisztek páncélszekrényeiben voltak, akkor ezekbõl az anyagokból tudtak a munkatársaink "mazsolázni". Vagyis a politikai élet érdekesebbnek tûnõ személyeinek anyagait mindenféle ellenõrzés nélkül magukhoz tudták venni. Ekkor tûntek el a legkülönbözõbb operatív anyagok úgy a célszemélyekre, az ügynökökre, mint az szt tisztekre vonatkozóan. Ismereteink szerint az utóbbi idõszakban elõkerült különbözõ operatív anyagok, illetve kartonok úgy a jobboldali személyekre, mint a baloldaliakra vonatkozóan ebbõl a forrásból származnak. Vagyis vannak olyan volt operatív tisztek, akik különbözõ politikai érdekbõl idõnként elõhúznak egy-egy kompromittáló anyagot. Ezt a helyzetet még kiszámíthatatlanabbá teszi Nagy Lajosnak, a Nemzetbiztonsági Hivatal rendszerváltás utáni elsõ igazgatójának több alkalommal tett azon nyilatkozata, mely szerint a rendszerváltás elõtt az állambiztonsági szolgálatok, mondhatni kiszúrásból, vagy bosszúból, több száz, akkori célszemély esetében készítettek és helyeztek el hamis 6-os kartont, azt a látszatot keltve, hogy ezek a személyek az operatív szerveknek dolgoztak. A témához kapcsolódva célszerû megjegyezni, hogy Sz. István Andrásnak az "Ügynök voltam Magyarországon" címû, 2002-ben megjelent könyvének 191. oldalán, például részletesen leírja, hogy hogyan hamisítsunk ügynököt, amit valójában az operatív tisztek e könyv nélkül is ismertek. A témával kapcsolatban fontosnak tartjuk a közvélemény és az MSZP vezetésének tájékoztatását, arról, hogy a BM III/I. és a III/III., valamint a III/IV-es Csoportfõnökségek és azok ügynökei fõ tevékenységükben nem foglalkoztak a belsõ elhárítással, ezért kimondott politikai jellegû információkat viszonylag ritkán gyûjtöttek. Ezen állambiztonsági szervek fõ tevékenysége a tudományos, a mûszaki és a gazdasági hírszerzés volt, amelyek eredményeit az ország különbözõ iparágainak a fejlesztésénél és a termékek értékesítésénél hasznosítottak. A másik két szakterület fõ tevékenysége a különbözõ szintû objektumvédelem volt, de jelentõs területet ölelt fel a népgazdaság védelme is. Ez azt jelenti, hogy a nagyobb jellegû gazdasági bûncselekmények felderítésével is foglalkoztak, amelyeknél lényegesnek tartjuk megjegyezni, hogy még egy-egy ilyen kiemelt gazdasági bûnügy realizálását is csak az MSZMP vezetésének az engedélyével lehetett végrehajtani. Például az 1970-es évek végén a III/II. Csoportfõnökség több millió forintos csalást és sikkasztást derített fel a székesfehérvári Videotonnál, de a pártvezetés a bûnügy realizálását nem engedélyezte. A '80-as évek közepén az egyik operatív szerv felderítette a Pénzügyminisztérium építkezésénél, a Budapest, XII. kerület Lóránt utcai "lakáspanamát", amelyet nem büntetõüggyel, hanem csak a Marjai József által vezetett pártvizsgálattal zártak le. Ebben az ügyben kaptak pártfegyelmit többek között Medgyessy és Draskovics elvtársak is. Szakmai körökben ismert, hogy az állambiztonsági nyilvántartásban - a rendszerváltás elõtti nagy megsemmisítéseken kívül - több kormány alatt is hajtottak végre bizonyos "tisztogatásokat", vagyis egyes politikusok anyagait megsemmisítették, illetve kiemelték. Azon volt állambiztonsági operatív tisztek, akik erõsen kötõdtek a pártállamhoz, azok úgy közvetlenül a rendszerváltás elõtt, mint az utóbbi években, folyamatosan gyûjtötték az általuk ellenzékinek nevezett politikusokkal kapcsolatos anyagokat. Többek között az MSZP-hez kötõdõ ilyen cég a Budapest V. kerületében lévõ Apró és Társa Magánnyomozó Bt. is. Ezt a külön "dokument" részleggel is rendelkezõ Bt.-t Apró Antal a BM III/II-8. Osztályának volt operatív tisztje vezeti, aki nagybátyja Gurcsány Ferenc miniszterelnök feleségének. Információink szerint valószínûsíthetõ, hogy a nagybácsi javasolta az MSZP vezetésének és a miniszterelnöknek a kibõvített ügynöklista nyilvánosságra hozatalát, mert szerintük várhatóan ebben több jobboldali személy fog szerepelni. Feltehetõen az MSZP részérõl kevesebb politikust érint a kibõvítendõ ügynöklista, mert annak idején a párttagság beszervezését külön engedélyhez kötötték, közülük fõleg csak rezidensek vagy szt-tisztek kerülhettek ki. A jelenlegi kormány az szt-tisztek nevének eltussolására - amennyiben a tervezett új ügynöktörvény elfogadásra kerül- már fel is készült, mert a terület kiváló ismerõjét, a volt szt-tisztek kartonjának hajdani kezelõjét, Császár Józsefnét reaktivizálták, vagyis visszahívták a Belügyminisztériumba, szakmai fõtanácsadónak. Végezetül, de nem utolsó sorban a leírtak alapján nem értünk egyet a jelenlegi ügynöktörvény módosításával, illetve annak más állambiztonsági szervekre való kiterjesztésével, mert az nem csak a jelenlegi nemzetbiztonsági és rendõri szervek operatív felderítõ munkáját hátráltatná, hanem a ma már kibogozhatatlan szálak miatt több ártatlan ember meghurcolásához is vezethet. Szerintünk az MSZP vezetését és a kormányt a téma felfedésénél csak az önös érdek vezérli, mert elõször is az ország napi problémáiról való figyelemelterelést szolgálja, másodszor pedig a közelgõ választás miatt az ellenzéket, illetve a nacionalistának nevezett klerikálisokat akarják lejáratni. Reméljük, hogy nyílt levelünkben megfogalmazott aggályainkat az MSZP vezetése és a kormány megfontolja és eláll az ügynöki és az operatív tiszti múlt további látványos kiteregetésétõl és így alaptalanul - negyedik alkalommal is - nem sújtja a párt által irányított , volt állambiztonsági szervek munkatársait.

Budapest, 2005. január 13.

Tisztelettel:
Három volt BM III/III-as operatív tiszt

Közel három hónap telt el a levél megírása óta.

Nézzük meg, mi történt azóta a politikai palettán, és mi a közélet további területén.

A legfrappánsabban az az operatív tiszt nyilatkozott a helyzetet értékelve, aki azt mondta: "hogy az már mégis gyalázat, hogy a volt elvtársainktól a kis Kövér Laci véd meg minket."
A levél megtette hatását, gyakorlatilag zátonyra futott az ügynöktörvény és ma már védekezik a gyurcsány(i)-adminisztráció. Az is kiderült, hogy az "ötök bandája": Nagy Lajos, Somogyi Tamás, Meruk József, Apró Antal és Harangozó Szilveszter háttérbe vonult. Valóban kiderült, hogy Nagy Lajos vezérõrnagy a szakma- és a Haza szégyene. Listákkal járkált a világban és az sem titok már, hogy az izraeli titkosszolgálat fizette nevezett urak cégeinek alapítását. Az is kiderült, hogy nemcsak Magyarország volt a célterülete ennek az embertelen, moszados akciónak, hanem egész Közép-Kelet-Európa, de külön a magyarság meggyalázása is feladatuk volt a Hazát elárulóknak. Nem lehet véletlen, hogy tizenöt évvel a váltás után derül ki, hogy a környezõ országokban szinte kizárólag a magyarok voltak a besúgók. A célország ma Magyarország, mindenféle pénzmosó és maffia-cselekményeknél. Meggyöngítették a nemzetbiztonsági szakszolgálatokat, tudatosan, idegen érdekek szerint. Az elmúlt három hónapban több hivatalos izraeli delegáció volt itt, mint elõtte két évig.

Kiderült továbbá, hogy a Gyurcsány-Apró vonal gyakorlatilag az idõs ÁVH-s kommunistákat, a Hornékat is ki akarta szorítani a párthatalomból. A gazdasági hatalom megszerzése ilyen alkotmányellenes és törvénytelen módszerekkel folytatódik ma is. A sajtó III/III-as ügynökei, ál-történészek és egyéb gyülevész, hazaáruló bagázs különbözõ listákat hozott napvilágra, hogy Hazánk tekintélyét teljes egészében lerombolják.

Miután a gazdasági válság érezhetõ Magyarországon, ezért kellett ezt az akciót ilyen tervezetten, miniszterelnöki jóváhagyással végrehajtani, mert másképp nem tudták elterelni a folyamatos államcsõddel kapcsolatos társadalmi problémát.

Az operatív tisztek levele rendkívül tanulságos. Nem európai gyakorlat, hogy a hóhért azért ítélik el, mert végrehajtotta a jogerõs bírói ítéletet. Nem kell fölmenteni a politikai rendõrséget, de nem õk a fõbûnösök, hanem azok a politikusok, ÁVH-s tisztek, akik jelenleg is a magyar parlamentben, a bíróságokon, és a közélet teljes területén, korlátlanul uralkodnak.

Természetesen egyetlen egy politikai párt hivatalosan nem reagált, sõt nem volt olyan újság sem, rajtunk kívül, amely ezt a levelet megjelentette volna. A törvénytelen listázás miatt több magánszemély büntetõfeljelentést tett, amelyekkel kapcsolatban az eljárások megindultak. Volt operatív tisztek többen beperelték a magyar államot és a jogutód pártot, a törvénytelen, magyarság-lejárató akciók miatt. További olyan események is történtek, amelyek valóban sajtó-érettek. Az "ötök bandájának" tagjai közül többen telefont váltottak, régi számaikat újra cseréltették, hogy elérhetõségük megnehezüljön. Szokásos kommunista módon illegalitásba vonultak azok is, akik az ostoba miniszterelnöki vatikáni vizit miatt szégyellték magukat. Az egyházakkal foglalkozó operatív tisztek, G. Sándor és sorolhatnánk a neveket, valamennyien titkosították a számukat, nemcsak a mobil vonalon, hanem a vezetékes telefonon is.

Szerkesztõségünk és munkatársaink többszáz levelet és telefonhívást kaptak, azzal a kéréssel, hogy folytassuk munkánkat és a magyar politikai maffia visszaéléseit hozzuk napvilágra. Jelezzük továbbá, hogy több ezer olyan írásos dokumentum érkezett részünkre, amelyek ellenõrzése bonyolult és hosszabb idõt vesz igénybe. Vigyáznunk kell a provokációkra, ezért csak ellenõrzött dokumentumot hozunk a jövõben is nyilvánosságra.

Magyar Világ Szerkesztõsége