Õseink
Lakatos Pál: Az egész világ feni ránk a fogát(Magyar Világ, 2009. március 12.)

„Amíg egy magyar él a Földön, addig nincs elveszve semmi!”

„A nemzeteket úgy likvidálják – mondta Hübl –, hogy legelõször elveszik emlékezetüket. Megsemmisítik könyveiket, mûveltségüket, történelmüket. És valaki másféle könyveket ír, más mûveltséget nyújt, és másfajta történelmet gondol ki nekik. A nemzet aztán lassan elfelejti múltját, és nem érti jelenét. A környezõ világ még sokkal hamarabb felejt. - Hát a nyelv? Azt minek vennék el tõlük? Puszta folklórrá válik, és elõbb-utóbb természetes halállal kimúlik.”

A fenti idézet olvastán a tudatlanok csak legyintenek, megint egy összeesküvés elmélet, mondják fitymálóan. Az ellenünk összeesküvõk ma élõ utódai meg csak rásegítenek a tudatlanság elméletére, mert nagyon jól tudják, amíg a nemzetért aggódókat saját nemzettársaik tekintik hóbortosnak, addig õk nyugodtan elvégezhetik piszkos munkájukat. Elfeledtethetik velünk dicsõ múltunkat, egy silányat hazudva a helyébe. S amely nép történelme silány, az elõbb-utóbb maga is silánnyá válik.

Elég, ha csak Tacitust idézem: „Jaj annak a népnek, akinek történelmét ellensége írja!" És bizony velünk ez történik.

Múltunk igazi meghamisítása, az erõs és életképes magyar nemzet tönkre tétele a Habsburgok uralkodása idejétõl látványosan hazugságos. Habsburg Lipót például egész uralkodása idején- 1640 és 1703 között- jelmondata szellemében bánt velünk, amely a következõképpen hangzott: „Magyarországot rabbá és koldussá kell tenni!”

További bizonyítékként következzék Szabó Orsolya: „Egészen 1849-ig Magyarországon köztudott volt a scytha, hun, avar, magyar azonosság. Ezt a nemzeti öntudatot a Habsburgok törték meg azzal, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé tették Joseph Budenz-et, aki egyetlen szót sem tudott magyarul, de megalapította a finnugor elméletet, mely a mai napig egyeduralkodó. Hiszen úgy a Habsburgoknak, mint a náciknak, s késõbb a kommunistáknak egyaránt megfelelt, mert az a nemzet, melyet megfosztottak nemzeti öntudatától, és megtörték büszkeségét, s elroppantották gerincét, melyet õsi múltjának ismerete biztosított számára, sokkal könnyebben elnyomható, félrevezethetõ, kihasználható.

Mivel a szó elszáll, a betû megmarad, érdemes leírni pár dolgot a magyar õstörténettel és a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos irányvonalának, az 1848-as szabadságharc bukása utáni hirtelen, 180 fokos irányváltoztatásáról, s az ennek következtében axiómává vált finnugor elméletrõl, mely valóságos szent-tehén dogmává merevedett.

Ennek igazi okáról és a háttérrõl az angol, amerikai, kanadai, argentin, francia kutatók írásai alapján a következõket kell tudnunk.

1. Mikor Széchenyi megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát, akkor a következõ volt a hivatalos álláspont: minden magyar krónika, õsgeszta, az ország lakosságának szájhagyományai tanúsítása alapján köztudott volt és az MTA (alapítása és létrehozása óta) hivatalos elfogadása alapján is elfogadott tény, hogy a scytha eredetû - hun, avar, magyar nemzet azonosság révén, a Kárpát medencei magyarság ittléte minimum 12. 000 éves. Ugyancsak elfogadott volt Torma Zsófia erdélyi régész Tordas melletti ásatásainak alapján, melynek során a mezopotámiai legrégebbi leleteknél 1. 500 évvel régebbi írásos leleteket talált, ezzel írásos igazolást nyert a scytha, hun, avar, magyar nemzetazonosság. Erre nézve az írás végén adatokat, tényeket ismertetünk, olyanokat, melyek Magyarországon SOHA nem kerültek ismertetésre, mivel az MTA meggátolta ezek publikálását - úgy az osztrák uralom, mint a náci éra, mint az orosz megszállás évtizedei alatt, mivel mindezen idegen megszállóknak azonos volt az érdeke, hisz idegen szempontból nézve mire jó a finnugor elmélet? Megsemmisíti a magyar nemzeti öntudatot, a világ legelmaradottabb, legprimitívebb népének állít be minket a világ országainak színe elõtt, kitûnõ alap magyarellenes propagandára, és 1920-ban igazolásul szolgált Hazánk feldarabolására, és mind a mai napig, úgy a germán, mint a szláv népek kedvenc hivatkozási alapja magyarellenes propagandájukban. Azaz, a finnugor elmélet abszolút magyarellenes célokat szolgált, és szolgál ma is… Immáron 150 esztendeje folyik ez a magyarellenes MTA tevékenység, méghozzá a magyar lakosság pénzén. Miért? És hogyan kezdõdött?
   
2. 1850-ben, a Magyar Tudományos Akadémia hirtelen szemétbe dobta a krónikáinkat, azt mondva, hogy a magyarok szeretnének egy dicsõ múltat hazudni maguknak. (ezt, megjegyzem dr. Glatz Ferenc szóról szóra megismételte egyik tévé interjújában, amit a Duna TV-ben láttam, kis híján agyvérzést kaptam tõle) és 1850-ben minden, a még Széchenyi által alkalmazott kutatót, tudóst, nyelvészt kirúgtak, a magyar tudósok helyére német, és cseh „tudósok" érkeztek. Az új kinevezett igazgató Joseph Budenz német nyelvész lett. Az õ vezetése alatt került bevezetésre a finnugor elmélet, mely szent-tehén dogmává vált mára. Mi volt a háttérben, és miért maradt ez 1850 óta egyeduralkodó az MTA hivatalos vonalán? A magyarázat egyszerû. Mikor az osztrák és orosz elnyomók, közös erõvel leverték a magyar szabadságharcot, Európa nemzetei szimpátiával fordultak felénk, és megvetéssel az osztrákok iránt. Ferenc József utasítására az osztrákok, és évszázadok óta hûséges kiszolgálóik a csehek, közösen kidolgoztak egy remek tervet - a terv célja Magyarország és a magyar nemzet sárba tiprása, a magyar nemzeti öntudat megsemmisítése volt, s az hogy Európa nemzetei soha többé ne fogják Magyarország pártját.

Ennek a tervnek eszköze a finnugor elmélet - ezt egy Joseph Budenz nevû német dolgozta ki, 5 cseh asszisztensével. Érdemes megjegyezni, hogy, habár a finnugor elmélet nyelvészeten alapszik ezen „szakemberek" egyike sem tudott magyarul. Közel 50 éven át, míg óriási fizetést húztak a magyaroktól, a Magyar Tudományos Akadémia vezetõiként Pesten éltek, haláluk napjáig nem is tanulták meg nyelvünket, soha nem szûntek meg a nemzetközi tudományos konferenciákon hangoztatni, hogy a magyar a világ legelmaradottabb legprimitívebb csordája, egy primitív horda, akik vezetésre szorulnak. Hálásaknak kellene lenniük azért, hogy Ausztria, a kultúrát és mûveltséget nyújtotta nekik, de a primitív magyarok, hála helyett örökös rebellisként, állandóan megtámadják Ausztriát. A propaganda fényesen bevált. Európa nemzetei, amelyek azelõtt szimpátiával támogatták a magyar függetlenségi törekvéseket, ezután Magyarország ellen fordultak. (…) A német és cseh, magyarul nem tudó emberek keresnek egy õsnyelvet - amirõl beismerik, hogy nincs. Beismerik hogy teljesen ismeretlen ez a sosem volt nyelv. Azt az õsnyelvet kinevezik 7. 000 évesnek, de az a nép, mely állítólag ezen beszélgetett, csak 2. 000 évvel ezelõtt keletkezett. Ezen az ismeretlen és sosem volt nyelven szövegeket írnak maguk a kutatók. Saját elképzelésük alapján kreálva a szövegeket. Ezt komoly és tudományos nyelvészetnek nevezni nem lehet.”

De nemzetünk elhitványosítására jó példa Napóleon, aki megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal? Talleyrand válasza: „Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!”

Miért is akarnak bennünket a semmittevés posványába taszítani? Lehet összeesküvés elméletet kiáltani, de mégis ki kell mondanunk, az idegen csahosoknak földünkre fáj a foguk: „A Kárpát-medence földrajzi elhelyezkedése pontosan Európa közepe. Az égtájakat figyelembe véve teljesen mindegy, hogy egy átutazó milyen irányból jön, és milyen irányba folytatja útját. Ezt a területet, központi helyzetébõl adódóan mindenképpen érintenie kell.
Vagyis, mi jelentjük Európa közepét.
A múlt és a jelenkori történelem azt bizonyítja, hogy mindig idegen népeknek volt és van szüksége erre a területre, az itt lévõ tudásra, és nem fordítva! Az energiaközpont: A NASA kiadásában megjelent Gaia elmélet címû munka azt írja, hogy Földünk szívcsakrája (föld szíve) a Kárpát-medencében, a Pilisben (Pólus) található. Központja Dobogókõ, mely a szakrális beavatás központja. A középkorban a Pilis olyan védett és zárt területi rendszert alkotott, melybe idegen be nem hatolhatott, a bejárás tiltott volt. Jól ismert Gertrudis királyné sorsa, aki a tiltás ellenére betette a lábát a tiltott területre. Az életével fizetett ezért.

A dalai láma, 22 évvel ezelõtt kinyilatkozta, hogy a Földön a magyaroknak energiaközpontot védõ szerepük van.

Brezsinszki amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó, a 70-es években leírta: „Aki a világ fölötti uralmat meg akarja szerezni, annak el kell foglalnia a Föld szívét. Aki elfoglalta a Föld szívét, az birtokba vette Európát. Aki birtokba vette Európát, az ura az egész világnak."

Murád szultán kijelentette, hogy, aki elfoglalja Magyarországot, az ura az egész világnak. Vagyis, akié az energetikai központ, az a világ ura.

Bonfini, Galeotto és IV. Béla leírják, hogy Európa népei mind irigylik a magyaroktól a Kárpát-medence területét, az itt lévõ gazdagságot, ezért gyûlölet veszi õket körbe. A középkorban úgy emlegették Magyarországot, hogy itt a leggazdagabb a föld, bõ a hal-áldás, nagy mennyiségû a kenyérgabona, a bor pedig kiváló .

Nagy Sándor hódító hadjáratának célja valószínûleg a Kárpát-medence és ezen belül a Pilis elfoglalása volt. A Pilisben akarta felépíteni a Nap palotáját. Tudta, hogy a Kárpát-medence megszerzésével a világ legnagyobb uralkodójává válhat. Szerencsénkre nem ért célba, útközben meghalt.

A tatárok, a törökök, a Habsburgok, a németek, az oroszok, mind ugyanezzel az irigységgel és sokszor gyûlölettel gondolkodtak és cselekedtek földünk megszerzése érdekében.”

Nézzük meg, miképpen is óvják más népek a mi múltunkat. Mert, bárhogy is erõltetik ránk a finn-ugor rokonságot (maguk a finnek sem hirdetik már), a mi múltunk messzi Ázsiába vezet bennünket. Most csak a hunokról kívánok szólni, bemutatván azt, hogy például Kínában miképpen is ápolják hun õseink (mert Attila király a magyarok királya) múltját. Kínában ismert egy 130 kötetes történelmi munka, amely a Shi Ji Történelmi Feljegyzések címet viseli. A korabeli feljegyzések mindig más és más történészek nevéhez kapcsolódnak. Krisztus elõtt az V. században például Konfuciusz nevét is megtaláljuk az alkotók között. Ez a hatalmas alkotás Kína teljes történelmét foglalja magába, s ennek a 110. kötete, melynek szerzõje a Kr. E 104 és 97 (?) között élt Sima Qian, foglalkozik a hunokkal. Sima Qiant, mint a kínai történetírás atyját tisztelik Kínában, s „A hunok története” címû kötetét, mint az egyik, igazán klasszikusnak számító mûként tartják számon. Nem nálunk persze, hanem Kínában. „A hunok története címû kötet egyike a legfontosabb hunokról szóló klasszikus feljegyzéseknek. Miután Sima Qian a Történelmi Feljegyzésekben a hunoknak egy egész kötetet szentelt, más kínai történészek is követték példáját és õk is több figyelmet fordítottak a hunokra. Sima, aki a hunok kortársa volt, Krisztus elõtt 90-ig jegyezte fel a velük kapcsolatos eseményeket, majd rövid idõ múlva meghalt.

Ezután folyamatosan jegyezték fel az õt követõ kínai történészek a hunok históriáját. Történetük a nyugati Han- dinasztia (Krisztus elõtt 206.- Krisztus után 24.), úgy, mint a keleti Han- dinasztia (25-220) történeti leírásaiban is követhetõ. E két Han krónika szerint 48-ban a hunok két részre oszlottak, az északi és déli csoportra. Késõbb a déli csoport egy része behódolt és beolvadt a nagy faltól délre esõ kínai keleti Han- dinasztia birodalmába, s a kínaiak, az ujgurok és más kisebbségek is õket tartják õseiknek. Az északi hunok viszont 91-ben nyugat felé tartottak és a kínai kutatók az V. században feltûnõ hunok (Attila népe) õseinek tekintik õket (Lin Gan 1986-260). Ma a sok kínai, akárcsak számos Kínában élõ kisebbség- ujgur, yugur, mongol-, akik a nagy fal környékén élnek, úgy tudják, hogy õk a déli hunok leszármazottai, a magyarokról pedig azt tartják, hogy õk Attila király hunjainak ivadékai, azaz, az északi hunok leszármazottai.

Ezért fontos, hogy a magyarok megismerjék a Shi Ji 110. kötetének tartalmát, ezt a nagyon korai, ázsiai hunokról szóló történeti feljegyzést. (…) Mert a Shi Ji a kínai kultúrában a legfontosabb munkák közé tartozik, a X. század negyvenes évei óta- mikor elterjedt a könyvnyomtatás technikája- folytatólagosan nyomtatták, és nyomtatják mind a mai napig.

Minden könyvesboltban megtalálhatjuk, még a kis utcai kioszkokban is.” A 110. kötetet, a hunokról szólót is tanítják az iskolákban, s úgy, ahogy több mint kétezer éve megírták. A 130 kötetes Történelmi Feljegyzésekben, az évezredek során nem változott egyetlen betû, egyetlen, szó és egyetlen mondat sem. A történelmet nem a mindenkori politikai akaratnak megfelelõen változtatják. Nálunk, ha a magyarság pusztításának sanda szándéka úgy kívánta, akkor, akár még õshazát és nyelveredetet is cseréltettek velünk. S erre mindig akadt rangért, pénzért megkapható író, történész. Mit is várunk el a távoli múltunktól, amikor a közvetlen múltat, a „rendszerváltozást” is hamisítják, a politikai „elit” szándékai szerint.

Simqa Qian: „A hunok legkorábbi története” címû munkájának magyarra fordítását Du Yaxiong 1997. július 14-én fejezte be, s akkor írta le a következõket: „Tíz évvel ezelõtt, mikor a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében dolgoztam, mint vendégkutató, sajnálattal állapítottam meg, hogy nincs magyar nyelvû fordítása a Shi Jin, A hunok legkorábbi története címû kötetének. Sajnáltam azt is, hogy akkor nem volt lehetõségem lefordítani. Elmúlt tíz év. Az idén tavasszal, amikor Debrecenben meglátogattam dr. Végvári József barátomat, õ biztosított arról, hogy A hunok legkorábbi történetét, vagyis a Shi Ji 110. kötetét sohasem fordították le magyar nyelvre, holott nyilván sok magyar szeretné olvasni, tanulmányozni ezt az õsi feljegyzést. Úgy gondoltam tehát, hogy feleségemmel, Horváth Izabellával együtt lefordítjuk, mert valakinek le kell fordítania. Mikor Magyarországról visszatértem Pekingbe, azonnal nekiálltam az angol fordításnak, amit aztán júniusban a feleségem magyarra ültetett át. Reméljük, hogy minden magyar olvasó érdeklõdéssel és élvezettel forgatja majd azt a történelemkönyvet, amelyet több mint kétezer évvel ezelõtt írt egy kínai tudós, aki a hunok kortársa volt.”

Tehát egy kínainak fontosabb a magyar õstörténelmet kutatni és nyilvánosság elé tárni, mint a kínaiul tudó magyarországi értelmiségnek. A fordító, Du Yaxiong leírja még, hogy „Nehezen hihetõ, hogy ez a kötet- a Dsi Ji 110., „A hunok legelsõ története c. fejezet legelsõ magyar nyelvû fordítása csak a francia (1895-1905), a japán (1957-58., 1958-59.) és az angol (1961) fordítások megjelenése után, valamint több mint 100 évvel a francia fordítást követõen- 2000-ben- lát napvilágot. Így ez a kötet a legfrissebb idegen nyelvû fordítása a világhírû, de a magyarok számára majdnem teljesen ismeretlen, õsi történelmi munkának. Munkánk szolgáljon arra, hogy a magyar olvasók tüzetesen és részletesebben megismerjék a hunok történelmét, a több mint 2000 évvel ezelõtt készült, korabeli, hiteles történelmi feljegyzés alapján.”

A hunokról lesz szó a továbbiakban, s az ide citált könyvrészletek ismertetésével azt kívánom bemutatni, hogy milyen szemlélettel éltek, már több mint kétezer évvel ezelõtt. A most következõ történet Krisztus elõtt 209-206 közé tehetõ. Krisztus elõtt 206 egyébként a már többször emlegetett Han- dinasztia megalapításának esztendeje. „Ebben az idõben a donghuk igen erõsek voltak és hallván, hogy Modu megölte apját és saját magát tette fejedelemmé, követet küldtek a xiongnukhoz, hogy elkérjék Touman híres, ezer lit futó lovát. Modu tanácskozásra hívta össze minisztereit, és õk így szóltak: „Az ezer lit futó ló a xiongnuk országának egyik kincse! Ne add oda nekik!” „Ha egy szomszéd ország kéri tõlem, csak nem tagadok meg egy lovat tõlük!”- felelt Modu, és ezzel elküldte a lovat. Mivel azt gondolták a donghuk, hogy Modu fél tõlük, nem sokkal ezután követet küldtek udvarába, és egyik feleségét kérték. Modu ismét tanácskozásra hívta össze minisztereit. „A donghuk oktalan emberek, hogy a shanju egyik feleségét követelik. Hadd támadjuk meg õket!- felelték a miniszterek. „Ha egy szomszéd kéri, csak nem tagadhatok meg tõlük egy asszonyt!”- válaszolt Modu, és ezzel elküldte a feleséget a donghuknak. Ezután a donghu fejedelem fokozatosan vakmerõbb és merészebb lett, s egyre nyomult nyugat felé. A donghu és a xiongnu birodalmak között volt ezer li szélességû lakatlan terület, ami elválasztotta egymástól a két országot. Ezt a területet „out-ounak”, (határ menti semleges területnek) nevezték. A donghuk ismét követet küldtek Modu shanyunak: „A xiongnuknak nincs szükségük erre a pusztaságra, amely az én és a te birodalmad között fekszik, s ezért szeretném elfoglalni.” Mikor Modu ismét összehívta tanácsadóit, némelyik így szólt: „Mivelhogy a terület úgyis hasznavehetetlen számodra, add nekik, de ha nem akarod, inkább tartsd meg.” Modu szörnyû haragra gerjedt: „Az ország alapja a föld! Miért adjam nekik?”, és ezzel kivégeztette mindazokat, akik a terület átadását javasolták.”

Magyarázzam? Fölösleges. A mi földünk kártyán, adósság fejében, békediktátumok révén, göteborgi szerzõdés aláírásával cserélt gazdát. A mi „urainknak”, akik csak magyarországiak voltak, s ma sem magyarok, soha nem volt fontos az anyaföld. S nem fontos ma sem. Ismerkedjünk meg a törvénykezéssel is, bár, akinek az alábbiakat olvasva az Árpád- házi uralkodóink szigorúsága jut az eszébe, jó nyomon jár. „A xiongnu törvények szerint, aki békés idõkben több mint fél singre (31 cm.) kihúzza a kardját a hüvelybõl, halálra ítélik. Akit lopásért ítélnek el, annak összes vagyonát elkobozzák. Kisebb kihágásokért járó büntetés a bokacsont zúzása (Yan Shi Gu, Tang- korabeli történész így írja, de egy másik Tang történész, Sima Jen feljegyzései szerint ez a büntetés az arc késsel való megbélyegzését jelenti). Komoly bûnökért halál jár. Senkit sem börtönöznek be tíz napnál hosszabb idõre, és a börtönben lévõk létszáma nem több egy maroknyinál az egész országban.”

„A xionguk kettõs koporsóba- egy belsõbe és egy külsõbe- temetik a halottat, arany, ezüst, ruha és szõrme mellékletekkel, de nem emelnek sírdombot, s nem ültetnek fát a sírra, gyászruhát sem öltenek. Mikor egy uralkodó meghal, gyakran tucatnyira, de néha száznál is többre rúg a fejedelmi kegyben részesült tanácsadók és ágyasok száma, akik követik õt a halálba.” Hasonlítsuk össze ezt a temetkezési szokást, a hunok több száz évvel késõbbi szokásával, Ipolyi Arnold Magyar mitológiában az 549.oldalon leírt, Jordanestól Attila haláláról és temetésérõl szóló feljegyzéssel: „…koporsóját elõször arannyal, majd ezüsttel, végül vassal páncélozták, ezzel jelképezve, hogy a leghatalmasabb uralkodónak minden kijár: vas, mert a népeket leigázta, arany és ezüst, mert mindkét birodalom ékességét elnyerte…”

Elgondolkodtató, hogy a múltunk csak kerülõ úton juthat el hozzánk. Egyes külföldi gondolkodók, történészek, nemzetük nagyjai, közülük is a legkiválóbbak, soha nem felejtették el a magyarok dicséretét. Ha egyszer a Vatikán titkos dokumentumtára megnyílna, de másképpen is néznének ránk, magyarokra!

De, hogy ne csak beszéljek, hanem bizonyítsak is, néhány idegen elme véleménye következik, rólunk: „Victor Hugo: „Magyarország a hõsök nemzete. Magyarország az a hõsiesség megtestesülése."

A nepáli papok 2005-ben kijelentették, hogy mindennap imádkoztak a Földért. Most „vajúdik a Föld, és a Kárpát-medencében szüli a jövõt." A nepáli Fehér Királyi Kolostor vezetõje, magyarországi tartózkodása idején így szólt a magyarokhoz: „Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni. A világ szívcsakrája, az Önök országában, a Pilisben található. Ez a spirituális megújhodás már megindult Önöknél!"

A Dalai Láma üzenete a magyarokhoz: A XIV. Dalai Lámával Izing Róbert és Janzsó Viktor, 2006. 10- 11-én készítettek interjút. „Magyarok! Bár népük nagy múltra tekint vissza, a szabadság és a demokrácia terén még fiatalnak számítanak. A lehetõség mindazon által eljött az Önök számára, hogy kibontakoztassák képességeiket és megmutassák a világnak szellemüket, kezdeményezõ képességüket. Ehhez azonban az önbizalom elengedhetetlen. Éppen ezért, akármilyen nehéz is, bármilyen akadállyal, nehézséggel néznek szembe, nem szabad, hogy elveszítsék a reményt és az elhivatottságukat. Bizakodónak kell maradniuk! Egy tibeti mondás úgy tartja: 9 kudarc, 9 próbálkozást jelent. Biztos vagyok abban, hogy egy ilyen nagy múltú nemzet fényes jövõ elõtt áll. Kérem, dolgozzanak továbbra is keményen, és távlatokban gondolkodjanak! Tartsák szem elõtt azokat a nemes célokat, amelyek a közös érdekeket szolgálják. Az emberek sokszor - és ez a politikusokra különösen igaz- elvesznek az apró részletekben. Ez nem helyes. Gondolkodjanak távlatokban! Ez az én tanácsom."

Vannak, és voltak persze nagy gondolkodók idehaza is. Teleki Pál például a következõképpen vélekedett nemzettársairól: „Magyarságunk bennünket összekapcsol. Minket nem szavak, nem jelszavak, nem jelvények, nem mivoltunknak mesterséges üres definíciói kapcsolnak össze, hanem nemzedékek öntudata, akarata és hagyományai...."

S hogy ennyi szenvedés és oly sok viszály után se csüggedjünk, olvassuk el többször az 1887 és 1968 között élt pietrelcinai Szent Pio (Padre Pio) papírra vetett gondolatait: „Magyarország egy olyan kalitka, amelybõl egyszer még egy gyönyörû madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsõségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre.

Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú õrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erõsebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”